Valahogy nem értem! Két éve minden dugig volt hajókkal. Még parkolót is nehéz volt találni. Most meg, jó ha naponta két hajóval találkozok. Pedig szezon van! Nem is értem hol vannak!!! Arról már nem is beszélve, hogy minden teljesen más. Reggel neki indultam, hogy megkeressem a másik parkoló helyet. Sehol nem találtam. Na az valóban elveszett. Mentem, csak mentem. Egyik zsilip a másik után. Mikor is Namurba értem. Na most sikerült lefényképeznem az arany békát a hegyen. De a kikötő szinte üres volt. Az utcákon teremtett lélek sem. Irány a zsilip. Mentem 25 kilómétert, mikor is leálltunk pihenni. Ennek a szakasznak olyannak kellett volna lenni, mint meseországnak. Két éve még hegymászókat láttam. Kis tündéri vitorlásokat. Motorcsónakok, amik tyubokat vontatnak. Vizisíelőket, motoros siklóernyősöket... Stb... Ennek nyoma sincs! Az a 50-es, 70-es évek hangulata, nyomokban sem fedezhető fel. Oda lett az Én kis meseországom!!! Viszont azt az étterem teraszt felismertem, ami már két évvel ezelőtt is zárva volt. Most megyek, és bebiciklizek Dinantba. 5 km.
Siker! Megtaláltam Dinant-ot. kb. hét kilóméter volt, dimbes, dombos utakon, de jól esett. A grátiszos parkoló üres volt. Azaz állt bent két hajó. Remi holnapra is így marad és lesz helyem, ahová parkoljak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése