Szóval kezdem azt gondolni, hogy világ vége lett. Csak nem mondja meg nekem senki. Az itteni pár lézengő dologtalan és az őszbe fordult hajú nagymam kivételével, csak hébe, hóba találkozok emberrel. A kikötő viszont kezd megtelni. Sajna németekkel, akikkel nem tudok mit kezdeni. Vagy nem akarnak, vagy nem tudnak a németel kívül más nyelvet. Igaz nálam idősebbek, nem voltak motiválva az angol tanulásban.
Reggel neki veselkedtem irány a nyúl telep. Hegynek felfelé tekertem vagy 10 kilómétert. Bakker nem találtam. Egy végtelen messzi forrásig jutottam el. Éltem a gyanuperrel, hogy ez nem is az az út. Vissza a kikötőbe. Wifi. Rákeres. Valóban nem az. Megint neki indultam, de se a nyúl szaporítót, sem a tyúk farmot nem találtam. A virágos meg ahol a kertészetbe akartam menni munka végett, már zárva volt. A szegénykonyháról is lemaradtam, amit jól meg akartam vizsgálni. A lényeg, hogy jól el lett cseszve ez a nap.
Az sem vigasztalt, hogy összefutottam egy öregmotoros bandával. Az átlag életkor, szerintem 65 felett lehetett. Csupa, csupa oldtimer mocikkal nyomultak.
Megint csak azt tudom mondani, hogy majd holnap... Addig jó, míg van holnap. Csak rám mosolyog a szerencs, vagy a gondviselés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése