Ma reggel, annak rendje, módja szerint neki indultam. A zsilip nem működött ezért a központtal kellett beszélnem, hogy csináljanak valamit. Megoldották. Haladtam szépen, panaszra nem volt okom. Szerencsémre, feltettem egy rolettát hátulra, hogy ne fújjon a szél keresztül a fedélzeten. Jót is tett neki, mert az éjszakai vihar, ami 96km/órás széllökésekkel érkezett, jócskán megtépázta az esővéső ponyvám.
Elértem a nagy zsilipig! Ott is várni kellett kicsit a kezelőre. Behajóztam az aknába. Annyira erősen tolt előre a szél, hogy csak a hátsó kötelet tudtam rögzíteni. Az orr kikötő köteléhez, háromszor is hátra kellett tolatnom, mire végre sikeredett a bakra kötnöm. Nagyon nagy vihar volt a kádban. Szerintem emelt vagy húsz métert minket. Olyan erővel folyt be a víz, hogy szinte alig bírtam tartani a hajót. Rutin ide, rutin oda, lám csak engem is meg tudnak lepni egy zsilipelésnél. Fent is nagy vihar volt. Oda jött a kezelő és kezembe nyomott valami papírt két telefonszámmal, hogy hívjam ha odaérek. Csak azt nem értettem, hogy hova!!! Gondolom ha elakadnék, akkor hívjam ezeket a számokat...
Ki is álltam a versenyből 20 kilóméternyi hajózás után. Vasárnap van. A kikötőben tuti nincs ott a kapitanerieri vagy hogy is hívják. Esik is, szél is van, hideg. Nem hiszem, hogy sokan igyekeznének hajókázni. Rajtam kívül!!!
Amit el is felejtettem! Máneshorgászás ide vagy oda, a lényel. Kihalásztam egy binyiglit a vízből. Végre itt a nagy fogás, amire annyira vártam már az utamon. Már csak egy pénzes kazetta hiányzik, ami telis, tele van euroval :-) :-) :-) papír pénzer Euroval :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése