2018. december 13., csütörtök

December 10. Gyönyörű és fájdalmas!

Ma nagyon klasszul neki indultam. Út közben voltak iciri-piciri elakadások, de a gondviselés a segítségemre sietett! Sajnos menet közben sok, sok növendék állatkát is láttam. Már nem éltek! Nem is írok róla többet, mert nagyon fáj!
Isten úgy gondolta kárpótol, vagy mert enyhíteni akarta a fájdalmam, nem tudom. De az biztos, hogy gyönyörű szakasszal ajándékozott meg! Köszönöm neki. Itt is és máshil is. Annyira gyönyörű volt a táj, hogy erre a szakaszra nem is engem, a zarándokot, hanem egy költőt kellett volna küldenie. El sem tudom mondani, mennyire megragadott. Ha négyszer nem is, de ezt egyszer szeretném Ritámnak megmutatni!
Amúgy volt az úton két alagút, az egyik ebből 2.3 kilóméteres. Volt egy hajó lift, ami leeresztett a hegyről. Szép vár romot is láttam. Este a sötétben is mentem egy órát. Az nem volt komfortos. 46km. lett a mai út hossza. Srasburgig még van egy jó ötvenes.
Gyanús, hogy itt mindenfelé szinte csak fenyőfákat látok. Ráadásul bekukkantva a kertekbe hatalmas rakás tüzifákat. Lehet, hogy erre felé nagy hidegek vannak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése