Elmentem Passauba. Sima út volt kocsival vittek. Még szerencse, hogy nem Dzsuliusz (Julius) vitt el, mert nem 217km, hanem volt vagy 350km. Elintéztem a bizniszt, aztán indultam keresésre. Wifi lett, busz nem! Bementem a turista infoba. Mondta az ember, hogy csak holnap után megy busz. Megoldottam egy átértékeléssel a dolgot. Nem Mainaschaff-ba megyek, hanem Frankfurtba. A jegy ára 17€ mikor foglalni akartam mar 25€ lett. Persze nem ment a dolog, mert pl. Amikor kérte, a bankkárta melyik országba való, akkor nem volt köztük Magyarország. Beírni meg nem lehetett. Nem baj van 6 órám az indulásig, majd kiböjtölöm a vasuti váróteremben. Indulás időpontja 22.20. Este hatkor már nagyon éhes voltam és vettem egy nagyon drága szalámissajtos bagettet. Nem éltem a gyanuperrel és nem kérdeztem meg miféle sajt van benne. Hát az volt Ementáli! Két perc múlva ki is derült, mert allergiás tünetek jöttek elő. Mindig ez van, ha ezt eszem. Feldagadt a szájpadlásom, felhójagosodott és a szám széle is feldagadt. Az emberek riadt pillantását felismerve, kimentem a mosdóba megnézni mi az eredmény. Tragikus! Mint Csiccsolina egy elcseszett botox kezelés után. Visszatértem a váróba. Többen is odébb húzódtak. Bizonyára valami nőimitátornak véltek, vagy egy bantu varázslónak, aki kifehéredett. Viszont lett nyomban ülőhelyem. Magam nem tudtam eldönteni, hogy a csillagok háborúja, Yodájára hasonlítok e, vagy a szörnyecskék egyik szereplőjére.
Háromnegyed tízkor kimentem a buszhoz. Nagyon hideg volt. Minusz három fok. A busz csak nem jött meg időre. Egy óra múlva, már a többiek is gyanusnak vélték a dolgot, és telefonálgattak. Na ettől nem jön hamarabb a busz, de a lelkük megnyugtatása végett hasznos volt. Éjfél után húzs percel érkezett meg. Pontosan két óra késéssel. Fizetném a jegyet az ember mondja 50€ Na mondtam is, ez a vad kapitalizmus. Maradni nem akartamm így leróttam az ötven Eurot. Lassacskán el is jutottunk Frankfurtba. Próbálok jegyet venni, de valahogy nem értettem hogyan is kell. A jegy ára 16€. Végül beduktam nagy merészen egy 50€-st a gépbe. Kiköpte! Huszasnál nagyobbat nem fogad el. Mentem pénzt válltani. Elhatároztam veszek egy pakli cigit. Augusztus óta nem vásároltam dohányt. Ha ennek a rémálom utazásnak vége, jól rágyújtok egy frissen sodort cigire.
Mentem vissza az autómatához. Csinálom a procedurát. Siker megtalálja az állomást. Úgy néz ki minden rendben! A jegy ára 17€. Gondolom megismert a gép és látta ez az ember nagyon akar jegyet venni, ráteszek még egy Eurot. Ilyen ez a vad kapitalizmus!!! Még a gépek is lehúznak rólam valami több pénzt. A gép is csak ember, gondolom zsebre dolgozik. Végre megkaptamna jegyet. Persze semmi feliret, hogy melyik járatra. Keresem az információt, kalauzt, akár kit, de semmi. A vonat indulásáig még 10 perc. Ha nem érem el a vonatot elúszott a jegyem gondoltam. Végre megtalaltam az info pultot. Elmondtam mi a bajom. Az ember kérdezi balesetem volt. Magyaráztam neki, hogy ez most nem fontos, mert 5 perc és indul a vonat. Eligazított. Elrohantam a vágányhoz. A vonat bent állt. Kalauzt is találtam és megkérdeztem ez e az a vonat. Mondta Igen! De óvatosan megkérdezte, hogy ne hívjanak e orvost. Mondtam neki, ha feszállok a vonatra, higyje el nyomban meggyógyulok. Így is lett! Ráncaim kisimultak. A pepe szám gondolom csókosra formálódott stb... Sinen vagyunk.
A moden vonaton kis kijelző ontotta a friss infokat. Következő állomás, menetidő, sebesség stb... Nagyon modern, nagyon nyugat. Volt, hogy 136km/h-val mentünk. Időre meg is érkeztünk. Rövid séta és már otthon is voltam a hajókában. Alvás délután háromig...