Persze, hogy barangolok erre, arra. Ráleltem a temetőre. Messziről megkukucsoltam. Aztán neki indultam a katedrális irányába.
Bazi nagy. Nem tudom mitől lesz katedrális egy katedrális. Gondolom a nagy templom a katedrális, és a kis katedrális a templom. :-) A lényeg, hogy mindig nagy csodálattal bámulom a nagy műgondal kifaragott kő cirkalmányokat. Az egész épület súly elosztása és a funkcionális elrendezése nagyon remekbe szabott. Nem értem minek kellett olyan magasra építeni. Gondolom a kivagyiság is vezérelte az építtetőt. Magam nem tartom praktikusnak, de a koruk szelleme biztos elismerte a méreteit.
Nagyon izgi érzés, hogy belül a padlóban faragott kövek vannak, mint valami koporsó fedél. Szerintem oda temették a papjaikat, meg a város nagyjait. Pl, lovagokat. Nem vagyok biztos benne, hogy ott is vannak még. Gondolom a modern kori kincsvadászok a régészek, akik nem mások mint államilag legalizált sírrablók, már rég kifosztották a sírhelyeket. Meglehet, a csontokat is megszámozták, felcimkéztés és valami dobozba rakva egy dohos pincébe rakták az enyészetnek kitéve! Mert, hogy itt rendnek kell lennie!!! Nem szeretem, sőt kimondottan utálom a régészeket. Amúgy is, szerintem a feltárás nem az ő dolguk lenne. Az egy külön szakma! No de ez van! Ilyen ez a világ.
Nagyon érdekelnek az ólom üveg ablakok, meg használati tárgyak. Az egy nagyon izgi és csodálatos szakma. Már mint a készítésük! Nagy falat.
Találtam egy szobrot is, amit valami harcos királylányról mintázhattak. Erős, fermetes csípője volt a kicsikének nem mondom! Biztos, hogy lány volt, és nem asszony, mert, madmoisel- nek írták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése