Itt a vége fuss el véle. Véget ért a koldusopera. Megérkeztem Budapester. Köszi a figyelmet!!!

Február 27

Nem sikerül képet feltöltenem.
Három zsilipet legyűrtem. A negyediket már nem értem el. Rámsötétedett! Készítettem pár művész fotót. De semmi érdekes nem történt az úton. Fárasztó volt a több mint kilenc órás út!

Február 26. Megáll az idő.

De jó lenne megállítani az időt. Néha van olyan érzésem, hogy most jó helyen vagyok. Na a telet nem szeretem és a teljesség kedvéért a nyárban várakoznék :-)
35 kilóméterre vagyok Würzburgtól, de a fagyok miatt várnom kell. Lassan haladok. Viszont találkoztam a Tokaj 1 uszályal. Amsterdamnál a Tokaj 2-vel. Na most láthattam a testvérkéjét.
Macerás a zsilipelés. Elmondom a mondókámat németül, azok meg mondják a magukát németül. Hiába mondom, hogy nem beszélek németül, érteni meg abszolút nem értek. Csak megoldódik mindig, valahogy a dolog. Nos! Akkor haladjunk!

Február 17. Tavaszodik.

Ha minden jól megy Hétfőn útrakelek. Egy hétig fagymentes estéket mondanak. Haladni kell. Igaz szerettem ezt a Miltenberget. Jó kis hely. Találkoztam Jézussal. Egyszerre néggyel is. Vallasos könyveket osztogattak. Mondtam, hogy nem tudok németekül. Adtak egy angol nyelvű Bibliát. Mondom nekik, hogy nem jó, mert a németet szeretném tanulni. Adtak egy németet. Mondom nem jó, mert túl nagy. Adtak egy füzetecskét. Lukács evangéliuma. Máté nem volt nekik. Fényképeztem is pisilős szobrokat, meg házakat. Itt minden nagyon szépi.
Na akkor hajrá!!!

Február 10. Dagadó vitorlák

Dagadó vitorlákkal parkolok!
Délután lecsapott ránk egy ordas nagy vihar. Kb. négykorr érkezett. Hajnalig dühöngött. Jól megtépázta a fedélzetet. A takaróponyvát is megszaggatta. Éjszaka sokszor ki kellett mennem, hogy rendezzem a fedélzetet. Plussz kötelet is kötöttem a bakra. Csak nem szaggatja el. Jobb a biztonság.
De reggelre elcsendesült. Elmentem a Lidlibe vásárolni. Meg a szűrőboltba dizel szűrőért. Na a boltban pont az nem volt. Minden tipushoz igen, de Bukh dv10 az nem volt. Igaz nem hajós bult, hanem autós. Elbattyogtam gázért. Na ott meg nem volt közbetét, olyan ami nekem a palackhoz kellett volna. Mindenféle volt, csak olyan, ami nekem kell, na az nem.
Meg kell várnom a viharos idő végét. Mert délben megint megerősödött a szél. Nagyon taszigatja a hajót.

Február 9. Mostoha.

Ma három zsilipet gyürtem le. Volt eső, hideg, meg szivárvány. Persze szél is, ami viharos. Természetesen szemben. Lefényképeztem magam amint a kormányállásban kucorgok. De megérkeztem Mildenbergbe, vagy hová. Jó parkolót is találtam a város szívében. A végén már nagyon szakadt az eső. Bevert a kormányállásba. Csurom víz voltam mikor megérkeztem. Elég is volt mára ez a kb. 25 kilóméter.

Február 8. Veselkedés.

Nekiveselkedtem. Fél kilenckor már úton is voltam. Obernaunál megtorpanás következett. Másfél órámba telt átkelni a zsilipen. Aztán beerősödött a szembe szél is. Nem volt barátságos a helyzet. De tudjuk, ilyen a téli hajókázás. 20 kilóméternyit mentem. Bőven elég is volt. Kleinwallsadt-ig jutottam. Folyton nézni kellet a navi térképet, mert nagyon zátonyos ez a szakasz. Árad is a folyó. Néhol nem is látni a kis szigeteket. Csak a térképről, meg a mellettem elhaladó hajók hullámaiból lehet rájönni, ott van valami, közel a felszín alatt. Majd meglátjuk mi lesz holnap. Akkorra esőt is jósolnak. Azon bosszankodok, hogy mire Észak felé fogok fordulni, pont jön egy markáns Északi szeles front. 60-70 km/h szelekkel. Valahogy nincs szerencsém!

Elmentem Passauba. Sima út volt kocsival vittek. Még szerencse, hogy nem Dzsuliusz (Julius) vitt el, mert nem 217km, hanem volt vagy 350km. Elintéztem a bizniszt, aztán indultam keresésre. Wifi lett, busz nem! Bementem a turista infoba. Mondta az ember, hogy csak holnap után megy busz. Megoldottam egy átértékeléssel a dolgot. Nem Mainaschaff-ba megyek, hanem Frankfurtba. A jegy ára 17€ mikor foglalni akartam mar 25€ lett. Persze nem ment a dolog, mert pl. Amikor kérte, a bankkárta melyik országba való, akkor nem volt köztük Magyarország. Beírni meg nem lehetett. Nem baj van 6 órám az indulásig, majd kiböjtölöm a vasuti váróteremben. Indulás időpontja 22.20. Este hatkor már nagyon éhes voltam és vettem egy nagyon drága szalámissajtos bagettet. Nem éltem a gyanuperrel és nem kérdeztem meg miféle sajt van benne. Hát az volt Ementáli! Két perc múlva ki is derült, mert allergiás tünetek jöttek elő. Mindig ez van, ha ezt eszem. Feldagadt a szájpadlásom, felhójagosodott és a szám széle is feldagadt. Az emberek riadt pillantását felismerve, kimentem a mosdóba megnézni mi az eredmény. Tragikus! Mint Csiccsolina egy elcseszett botox kezelés után. Visszatértem a váróba. Többen is odébb húzódtak. Bizonyára valami nőimitátornak véltek, vagy egy bantu varázslónak, aki kifehéredett. Viszont lett nyomban ülőhelyem. Magam nem tudtam eldönteni, hogy a csillagok háborúja, Yodájára hasonlítok e, vagy a szörnyecskék egyik szereplőjére.
Háromnegyed tízkor kimentem a buszhoz. Nagyon hideg volt. Minusz három fok. A busz csak nem jött meg időre. Egy óra múlva, már a többiek is gyanusnak vélték a dolgot, és telefonálgattak. Na ettől nem jön hamarabb a busz, de a lelkük megnyugtatása végett hasznos volt. Éjfél után húzs percel érkezett meg. Pontosan két óra késéssel. Fizetném a jegyet az ember mondja 50€ Na mondtam is, ez a vad kapitalizmus. Maradni nem akartamm így leróttam az ötven Eurot. Lassacskán el is jutottunk Frankfurtba. Próbálok jegyet venni, de valahogy nem értettem hogyan is kell. A jegy ára 16€. Végül beduktam nagy merészen egy 50€-st a gépbe. Kiköpte! Huszasnál nagyobbat nem fogad el. Mentem pénzt válltani. Elhatároztam veszek egy pakli cigit. Augusztus óta nem vásároltam dohányt. Ha ennek a rémálom utazásnak vége, jól rágyújtok egy frissen sodort cigire.
Mentem vissza az autómatához. Csinálom a procedurát. Siker megtalálja az állomást. Úgy néz ki minden rendben! A jegy ára 17€. Gondolom megismert a gép és látta ez az ember nagyon akar jegyet venni, ráteszek még egy Eurot. Ilyen ez a vad kapitalizmus!!! Még a gépek is lehúznak rólam valami több pénzt. A gép is csak ember, gondolom zsebre dolgozik. Végre megkaptamna jegyet. Persze semmi feliret, hogy melyik járatra. Keresem az információt, kalauzt, akár kit, de semmi. A vonat indulásáig még 10 perc. Ha nem érem el a vonatot elúszott a jegyem gondoltam. Végre megtalaltam az info pultot. Elmondtam mi a bajom. Az ember kérdezi balesetem volt. Magyaráztam neki, hogy ez most nem fontos, mert 5 perc és indul a vonat. Eligazított. Elrohantam a vágányhoz. A vonat bent állt. Kalauzt is találtam és megkérdeztem ez e az a vonat. Mondta Igen! De óvatosan megkérdezte, hogy ne hívjanak e orvost. Mondtam neki, ha feszállok a vonatra, higyje el nyomban meggyógyulok. Így is lett! Ráncaim kisimultak. A pepe szám gondolom csókosra formálódott stb... Sinen vagyunk.
A moden vonaton kis kijelző ontotta a friss infokat. Következő állomás, menetidő, sebesség stb... Nagyon modern, nagyon nyugat. Volt, hogy 136km/h-val mentünk. Időre meg is érkeztünk. Rövid séta és már otthon is voltam a hajókában. Alvás délután háromig...

Január 21. Bolhapiac.

Tegnap kicsoszogtam a bolhapiacra. Aztán vissza araszoltam :-)

Január 19. Leamortizálódtam.

Meglátogattam a Penit, meg a Lidli felé is elbattyogtam. Kell az a kis testmozgás. Vendégen is volt. Meglátogatott egy rendőr. Szemlátomást mindent rendben talált. Kedves udvarias volt, mjnt a Németek álltalában.
Aztán délután jött egy fickó. Gyorsan mondtam js neki, hogy nem beszélek németül. Nem baj, mondta. Kiderült, hogy orosz. Volt daragije druzjá (kedves barátaim) meg most van nagy bálsój hóladna (nagy hideg) meg me szép a Majnaschaff. Elénekeltem neki a szovjet himnuszt :-). Na azt annyira nem értékelte. Megy nekem ez az orosz. A lényeg, hogy kérte álljak át a másik oldalra, mert ő itt holnap horgászni szeretne. Kegyelmes voltam és áteveztem a négy tonnás hajóval a túlpartra. Eleinte nem akaródzott menni a dolog, de mikor felhúztam a horgonyt, bizony megfickósodott a tempó. Ki is kötöttem rendesen. Vissza akartam menni a hajóba. Nagy volt a távolság, de nem vészes. A baj az volt, bogy a földön indák voltak keresztbe jasul. Beleakadt a lábam és előre zuhantam. Rá a hajó korlátjára. Persze, hogy pont a kiálló oszlop tetejére. Jól nekivertem a bordám. Na ez eltörött. Holnapra kiderül. Hajnali cél ötkor arra ébredtem, hogy fordulni kellene a másik oldalamra. Ahogy mozdultam roppant egyet a bordám. Na ha eddig csak megrepedt, akkor most már biztos el js törött. Fáj is rettenetesen. Ilyen ez a pop szakma. Most Február végéig vajjúdhatok vele! Nincs elég bajom még ez is megérkezett.
Revgelre vékony jég lepte be a kikötő vizének a felszinét. Szar ügy!!!

Január 17.

Elmentem Lidlizni! Vettem nutellat is. Jó sokat. De abból sosem elég.
Viszont emelkedik a vízszint. Van itt egy mérő oszlop, amin jelzik a nagy vízállásokat. Sok száz évre visszamenőleg. 1799 a leg régebbi. Remélem ez a mostani nem kerül rá.

Találtam egy kerti törpét, aminek töke van. Ilyen ez a népi kertitörpe művészet!

Január 11. Elvagyokhavazva.

Reggelre belepett minket a hó. Szép, de nem kellemes. Felmértem az állapotom. Megnövekedett a fehérvérsejtek száma a hab testikémben. A vörös vértestek száma nem változott. Kell az energia, így gyorsan megettem negyed kiló nutellát. Legyen ereje a szervezetemnek harcolni a bacikkal. Két banán és egy alma is kellett a dologhoz. Desszertnek azt is ettem. A hasamon is vannak véralafutások. Érzem, hogy nagy háború dúl odabent. Elmondtam két miatyánkat. Elmuzsikáltam egy ragat. Rátettem két mantrát. Meg egy ráolvasással is megfejeltem a dolgot.
Minden tőlem telhetőt megtettem :-)
Lecseréltem a binyigli kerekének a gumiabroncsát. Még a láncot, meg a hátsó kereket kell megoperálni. A bicikliboltban mondta az eladó, hogy nincs kerékpár utánfutója. Ez baj, de csak megoldom valahogy, idővel a dolgot. A hajóponyvát is kiszélesítettem, hogy ne havazódjon be a fedélzet. A fűtést kellene beüzemelnem, de annyira még nem fázok. Meg lehet szokni a hideget. Beleszokik az ember. A meteo szerint egy hétig csapadékos lesz az idő. Nagy hóra számítok. Mivel felhős az ég a napelem nem tölt. Kifogyóban vagyok az áramból. Azt hiszem blogszünet következik!

Január 10. Séta és ebola.

Elbattyogtam az Aldiba. Messzebb volt mint gondoltam. De legalább út közben felvettem az üzemi hőmérsékletet és nem fáztam. Meg is válaszoltam sok, sok levelet, ami már esedékes volt. Nehezen találtam oga a boltba, mert az emberek nem nagyon akartak szóba állni velem. Megértem őket, mert olyan véraláfutások keletkeztek az arcomon, ami riasztó egy látvány. Gondolom búbópestis, vagy kolera lehet. Az ebolát kizárom, mert az már volt utamnsorán. Szerintem arra mar immunis vagyok. Mikor leeresztettem a hajóból a vizet az alsó részből ki kell szvattyúzni. Jól megszívtam a csövet. Jött is rendesem, de a számba is került jó sok belőle. Van itt egy épülőfélben lévő hód vár. Annak az építkezése is félbemaradt. Lehet, hogy a hód belepusztult a szennyezett öböl vizébe? Kivárásra játszom. Csak túl élem. Minden szükséges óvintézkedést megteszek. Pl nem fürdök. Ettől majd elpusztulnak a bacik :-)
Nagy az Én hitem!

Január 9. Fapapucs.

Persze, hogy éjszaka havazott. Meg volt némi eső is. Csak éjszaka fagy. Nappal még plusszok vannak. Ez egy olyan böjtölős időszak. A meteo szerint január vége felé lesznek minusz 18-19 fokok is.
Itt parkolok. Voltam már rosszabb helyen is :-) Van itt egy klassz nagy turbina lapát is. Ezek a vízlépcsők az áramot is termeleik!

Január 8. Vihar van.

Valami vihar jött ma. Ide oda tologatta a hajót. Próbálta forgatni is. Fel is kerekedtem és behajóztam az öböl végébe, a szélvédett részhez. Ha a hódoknak jó ez, talan nekem sem lesz rossz a hely. Az innen indulásomig, remélem nem készül el a hód vár és visszafelé is kitudok majd hajózni :-)  A meteo egy hétre való esőt mondott nekem. Megpendített egy jó kis havazást is.
Sok esemény nem hiszem, hogy lesz, ezért úgy döntöttem, hogy maradok a hajóban. Széltől, esőtől megóvva! Úgy mond blog szünet következik.
Aminek viszont örültem, az az, hogy a hajómotor hidegben is beindult rendesen! Végre valami pozitív dolog :-) :-) :-)
Ui. Nem tudom mik ezek a számok felfestve a kapukra, de ott vannak. Jó lenne kideríteni mi is ez!!!

Január 7. Víz leeresztve.

Megérkeztem Mainaschaff-ba. Nem ide terveztem az utat, de rájöttem jó ez! Máshol sem jobb. Legalabb is eddig csak rosszabb helyek voltak. Azt hiszem. Mivel hosszabb távra tervezem az itt létet szerintem örüljek neki, hogy ez van. Majd felderítem a lehetőségeket. Csini település. Embereket nem nagyon látni. Pedig elég nagy. Olyan városka forma. Szép házakkal, templomokkal, iskolákkal, óvodákkal.

Január 6

Kleinkrotzenburgból áthajóztam Kleinostheimbe. Délelőtt bementem a városba az üzemanyag kannával wifit keresni. Wifi az nem volt, amire rákapcsolódhattam volna, de jól megsétáltattam a kannát. Szép házakat és kihalt utcákat láttam. Nyilván való, hogy ebben a pocsék időben, inkább maradnak otthon az emberek, mint, hogy kint sétafikáljanak. A tél nem kedvez az utcazenészeknek.
Ellenben egyre nagyobb az elhatározás bennem, hogy építeni kell egy ilyen Német fagerendás házat. Mert ugye minden igazi férfi életében eljön a pillanat, hogy érzi, építenie kell egy fagerendás házat. Nálam most teljesedett ki ez az érzés!

Január 5. Fapapucs.

Negyedikén tovább indultam a fagyos zsikiptől. A következő zsilip már jobb. Csendes, nyugis a hely. Elmentem a lidlibe kaját venni. Macerás kijutni a zsilip elzárt területéről. Fel kell mászni valami csigalépcsőn. Meg  ott a ki-bejárati ajtó is zárva! Át kell mászni rajta. Nem komfortos. De a lényeg, hogy a kaja meg van! Van két napom, hogy kiagyaljam a dolgokat.
Hatodika van ma! Néha szemerkélni kezd az eső. A zsilipnél várakozok már napok óta. Nem vészes. Dizelért nem mentem el, mert nem akarok megázni.annyira hideg az nincs, csak nincs kedvem bóklászni. Tudomásul kell venni, hogy tél van. Február végéig ki kell húzni a dolgot. Túl kell élni. Ha nem fog fújni a szél, keresek majd wifit. Addig gubbasztok a hidegben. Azért nekiindulni a vizen, hogy megázzak, megfázzak. Kínozzam a motort. Kikössek valami szar helyen... Stb... Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni!!!

Január 2. 15 km. Ennyi!

Azért délben sikerült indulnom. A zsilipből háromnegyed egykor jöttem ki. Két és fél óra alatt értem célba. Jó volt ott Offenbach-ban, de azért, amikor lehet haladni kell. Holnap szünet a fagyok miatt. Negyedike lesz a tovább indulas. Út közben megtorpantott egy köteles komp. Várni kellett. Meg a vizirendészet. Azaz vizi rendőrök. Volt kis hezitálás, de ide értem. A hideg Északi szél hozott valami fagyos levegőt. Nem tökéletes a hely, mert árnyékben vagyok. Majd megpróbálok kisétálni üzemanyagért is, meg némi ennivaló is kell. Ez maradt holnapra.

2019 Január 1.

Kiderült, nem is Frankfurtban vagyok, hanem mellette Griesheim-ben. Azért tévedek el mindig benne :-)
Tovább hajóztam az igazi Frankfurt am Main-ba. Minden össze jött. Sima gyors út volt. 10km.
A tegnap éjszaka nem aludtam. No, nem azért mert nem akartam, hanem, mert petárdáztak tüzijátékoltak. Éjfélkor volt nagy csinnadratta. Leszakadt az ég! Majdnem felgyújtották a várost. A hajóra is dobáltak petárdákat. Megúszta! Kimentem meg egyet wifizni. Minden magnéziumos lőpor szagú volt. Szanaszét hagyva az éjszakai piromániáskodás maradványai. Volt köztük sok fel nem robbant is. Voltak rendes emberek, akik zsákba gyűjtötték.  Ások nem!
A lényeg, hogy előrébb vagyok egy tizessel, és végre Frankfurtban. Jönnek a kemény fagyok. Semmi esélyem a túlélésre. Az ebay.de is levette egy nap után a hírdetésem. Nem tudom miért, de nem fut. Pedig csinoska volt.Sokat dolgoztam rajta!
Holnap menni kéne még egy szakaszt. Egy 13-14 kilóméterest!

December 31. Év végi nap.

Frankfurt am Main nekem arról lesz nevezetes, hogy mindig eltévedek. Tegnap is es ma is. Több mint két órát bolyongtam, gyalogoltam, mire megtaláltam a wifit, amit, tegnap használtam. Az "ebay.de" oldalon meghírdettem a hajót eladásra. Fogalmam sincs él e a hírdetés, mert nem tudok Németül és csak a gombokat nyomogattam, ahogy éreztem. Kértem pár ismerősömet, hogy ellenőrizze le, hogy van a hajó hírdetés, de nem értették, hogy mit akarok. Valahogy majd csak megoldom a dolgot.
Este éjfél után is ébren voltam. Nem tudtam elaludni. Aztán bevettem egy altatót. Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy valaki mászkálma fedélzeten. Kiderült, hogy egy aranyos rendőrlány az. Kultúr emberként viselkedett. Nem véletlen, hiszen Német! Mondta, hogy bocsánat, csak szerette volna tudni, minden rendben van e! Aludjak tovább! Imádom a németeket. Annyira pontosak precízek és udvariasak, segítőkészek!
A zsilip a vad keleti régióban van. Nem jó a társaság, de most ezt dobta a sors. Bulgarok arabok, románok, furcsa pacsizós népek, sokan vannak köztük, akik nem az idén barnultak le. Hamarosan megyek tovább. De hogy hova, minek és meddig, azt nemntudom!