December 29. Test, lélek, szív!

Ma leckét kaptam. Meglátogatott egy itteni Német úri ember. Már máskor is járt erre. Megajándékozott egy nagy zsák finomsággal. Csokik, kenyerek, vaj, sajt, alma, nyalánkságok, konzerv, stb... Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " A test tápláléka az étel. A lélek tápláléka a zene. A szív tápláléka a kegyelem. " Nos! Ebből Én kettőt is kaptam. Ételt a testemnek és kegyelmet a szívemnek. Elővettem a hangszerem és a lelkemet is megtápláltam! Taníthatnak nekem bár mit az iskolában a Németekről, nekem mindig nagyapám és nagyanyám szavai jutnak az eszembe! " Amikor ezek a Német katonák itt járta, legyen az tiszt, vagy egy utolsó baka! Mindig úri ember módjára, kultúráltan viselkedtek! " Rendben, háború volt! Történtek szörnyű dolgok. Ilyenek a háborúk! De azért egy igaz! Úrnak születni kell! Ahányszor errefelé, Németben járok, mindig érzem, hogy a Németek többek, mint más Europai népek. Ez bizony, genetika! Ezt nem lehet tanulni! Sajnálom, hogy az úriember nevét nem ismerem, aki példás leckét adott nekem. Köszönetem neki innen a távolból is!!!
Holnap indulnim kell Frankfurtba. Lesz kicsit meleg. Haladni kell. Remélem simán átjutok a zsilipen. A vízszint is alacsony. Meglassult a folyó. Hajrá!!!

December 28.

Kisétáltam wifizni. Mindenkitől megértést várok, hogy nem írkálok hosszasan vele. A Tablet és a'kezem is kb. négy fokos. Nem sajnáltatni akarom magam, csak hát nem igazán mozognek az ujjaim. Mikor visszatértem a hajóba a hüvelyk ujjammal nemmtudtam lenyomni az öngyújtó gombját, amivel begyújthattam volna a gázrezsót. Optimista vagyok, mert a hajóban legalabb 5 fok van. Igaz nemmtudom felvenni az üzemi hőmérsékletet, de legalabb a szél nem fúj idebent. Az emelkedő, csökkenő vízszint miatt menedzselni kell a kötélzetet. Az persze vizes és pillanatok alatt kihűti a kezemet. Próbáltam keztyűben, de az meg vizes lett így már az sem használható.
Viszont találtam egy kertet, ahol édi szobrocskák vannak a kertben. Meg ráleltem a bolhapiacra, ami egy boltocska. Abban nagyon sok érdekes dolog található.

December 27. Fagyi.

Reggel kikeltem az ágyból. Hideg volt es ködös. Reggelit sütöttem, majd visszabújtam az ágyba és ott megettem. Délután kibújtam az ágyból és vacsit főztem magamnak. Az ágyban ettem meg. Energia takarékos nap volt ez. Sok bújással!
Azt számolgattam, ha az elmúlt négy hónap alatt kb. 6 Eurót kerestem és ebből két koldúsnak adtam egy-egy Eurót, akkor az négy Eurós bevétel. Lényegében! Ha napi kettő Eurót költöttem, akkor az kb. a négy hónap alatt, 240€. Ha a Dieselt is hozzáveszem, 340€ minuszben vagyok.
Na ugye, milyen jó, hogy ma lustikáztam és volt időm ilyeneken agyalni :-)
Bölcs tanító mesterem Joci Rimpocse mondta, "Amilyen jelmezt húzol magadra, annak fognak látni az emberek!" Ha koldús akarok lenni, olyan jelmez kell. Annak is kell látszanom! Ezen még dolgoznom kell!

December 26. Éjszaka fagyott.

Útra keltem kaja boltot keresni. Többen is megerősítettek benne, hogy itt ilyen nincs. Viszont találtam wifit. Már az is valami. Legalább a rémisztő időjárásról hírt kaphattam a meteotól. Ködös volt az idő, meg a szél is fújt. Kihagytam a mai zenélést a parton. Röpködnek a minuszok!!!

December 25. Megint zsilip.

Eddersheim-be érkeztem. Kellemes kis városka. Vagy inkább falucska. Sok ember nem témfereg errefelé, de azért kötelesség tudatból elmentem zenélni. A folyóparti pavilon csini hely volt erre a célra. Igaz egy euro cent, annyit nem kerestem, már megint, de zenélni azt kell. Rajtam kívül ki az a marha, aki ebben a hidegben a folyó parton a korzón ténfereg. Na jó! Vokt két horgász, meg valami eltévedt, pár unatkozó lakós.

December 24. Karácsony.

Tegnap megérkeztem Mainzba. Pontban délben. Felaraszoltam a Majnán a zsilipig. Két és fél, vagy három kilóméter kb. Nem tudtam kideríteni, hogyan lehet nyitásra bírni innen a zsilipet. Kezelő sehol. Se egy megfigyelő torony. Sem őrház, stb... Így várakozósra vettem a figurát. El is ment a nap. Este nyolc harminckor megszólalt a légvédelmi sziréna. Fel is öltöztem, hátha szükség lesz a menekülésre. Bár nem tudom hova kellene menekülnöm, de ha menni kell, hát menni kell! Aztán éjfél felé elkezdett emelkedni a vízszint. Át kellett kötnöm a hajót magasabbra. Persze viharos szélben és esőben. Éjszaka még kétszer megismételtem a mutatványt. Egy jó méternyit emelkedett reggelre a vízszint.
Tegnap vasárnap, ma 24 karácsony. Mikor lesz ebből tovább haladás, nem tudom.

December 22. Iciri-picirit hosszabb.

Sajna ma csak 81km-t tudtam megrenni. Annak ellenére, hogy ma iciri-picirit hosszabb lett már a nappal. Túl vagyunk a téli napfordulón. Hideg, oldalas szélben hajóztam végig a nyolc órát. Néha erős szembe szélben. Spayernél 281 cm. a vízállás. Szerintem vagy két méterrel kevesebb a szokásosnál. Egyszer meg jött szembe egy uszály, ami még tolt is maga előtt egy másikat. Hiába húzódtam ki a szélre, csak nem tért ki. Átfordultam a szembe sávba, a bal oldalra. Akkor létom ám, hogy fordulni akar. Mikor elhaladt mellettem lefotóztam a fenekét :-)  volt egy gyerek csapak, amelyik kenuval vágott neki árral szembe a Rajnának! Nagyon elszánt karácsonyozók ezek a német gyerekek. Megtaláltam Worms nevű települést. Van egy vára, ami hasonlatos a játékben levőben. Csak itt most éppen nem lődöztek mindenféle banánokat, meg cseresznyéket egymásra. De ari volt így is. Mozgalmas út volt, csak nem komfortos.
Hogy nekem mennyire elegem van a nyitott fedélzetű hajózásból !!! Utálom !!!
Holnap reményeim szerint, Mainz-ba érek. Kb. 25 km. Utána még jó lenne eljutni Frankfurtba. Jönnek a fagyok. Le kell ereszteni a vizet a hajó motorból. Kényszer pihenős időszak következik. Azt hiszem!
Mindenki nagyon hiányzik nekem! Íti (ET.) hazatelefonál !!!
Ma megint horgonyon éjszakázok!

December 21. Spayer

Összeszedtem magam és neki indultam. Nagyon erős 60km/órás szél volt. Szerencsémre hátulról. Lefelé is mentem a folyón így nem volt vészes. Megtaláltam az UHU gyárat :-). Gondolom itt készítik a ragasztót! A baj akkor kezdődött, mikor a Német határhoz értem, a zsiliphez. Zárva volt! Ráadásul, mikor nyitották is jött három nagy hajó, amit előre kellett engednem. Persze tolt rá a nagy szél a zsilipre. Meg kellett fordulnom. Akkor meg szembe kapzam az esőt, ami indulásom óta esett. Néha szakadt! Csurom vizes lettem mire a zsilipbe be tudtam állni. Kijövet, férre álltam iziben, mert a szembefordulós szél megtépázta a fedélzeti ponyvát. Rendbe raktam és mentem is tovább. Sima út volt. Semmi extra. Reméltem, hogy majd kb. 20 km/órával tudok haladni, de nem jött össze. Átlag 14km/óra lett. Igaz nem nyomtam neki. Olyan finom 30%-gázon mentem. Vitt a víz, meg a szél. Kár lett volna pazarolni a dráda dízel üzemanyagot.Spáyerig terveztem, de előtte megálltam míg világos van. Négy kilóméterrel előbb. Remélem jól számítottam ki a parkolás helyét. Megint horgonyon állok! Viszont holnapra 80km/óra feletti szeleket mondanak. Oldalszélben kell majd sokat haladnom. Nem tudom mi lesz belőle!

December 20. A Rajna.

Tegnap estemég megjelentek a rend őrei és udvariasan jelezték, hogy itt csak 48 órát lehet maradni. Na a sötétben elkezdtem a motorszerelést. Macerás volt mindenhol lámpázni. Csak egy dolog maradt le. Az üzemanyag visszavezető csöve. Reggel leszedtem a dízel tankról és belelógattam a kannába. Aztán neki is indultam. Strasburgban megálltam üzemanyagot venni. Ez is meg volt, aztán indíts a zsiliphez. Pont ebéd időre értem oda. Sehol senki! Fél kettő volt mire bemehettem a zsilipbe. Na Én ennek is örültem. Legalább haladok. Semmi extra. 9 kilóméter per órával mentem. Aztán jött megint egy zsilip. Na az kinyílt nekem. Hála a jó Istennek. Már azt néztem hova kössek ki, erre látom ám, hogy a bejárat szabad. 12 méterrel eresztettek lejjebb. Végül is kifutottam az időből. Annak ellenére, hogy itt már 10km/óra lett a sebességem. Nem jó a kukk sötétben hajózni a Rajnán. Település sehol, ami fényt adna. Szakad az eső, kezd hideg is lenni. A navigáció aksija is fél állásban. A lényeg az, hogy kiálltam valami öbölben és horgonyt vetettem. Remélem tartja rendesen a hajót. Nem lenne jó ha kifújna a nagy ordas 60km/órás szél a folyóra. Viszont nagyon tettszik. Ha nem kopogna az eső a ponyván, meg a hajó tetején, nagyon fincsi csend lenne. Nagyon tetszik itt nekem! Szivesen maradnék!
Majd holnap kiderül!

December 16. Havazik.

Tegnap útra keltem megnézni a következő szakaszt a zsilipig, meg a Rajnáig. Jól kisétáltam magam. Semmi extra. De jól kimelegedtem. Ráleltem az Európai konzulátusra, vagy mi a manó is lehetett. Meg találtam egy "hajléktalan" sátrat a folyó partján. Szerintem nem is hajléktalan, hiszen az az Ő hajléka. Nagyon rendezett, kis luxus sátor, kiépített bejáróval, járdával. Nyáron, bizti nagyon csinosabb!
Ma reggelre viszont lehullott a hó. Vagy öt centi esett. Nem igazán örülök neki. A fiatalok még hangoskodóbbak lettek, mint azelőtt. Valami örömködés féle lehet. Csak azt nem értem mire a nagy kiabálás!!!

December 19. A kikötőben.

Az 51-es zsiliptől visszamentem az 50-es kikötőbe. Kiépített, nyugis helynek látszik. Feltettem a ponyvát, mert nagy esőzésekkel riogat a meteo. Egy jó hétig esni fog. Belekezdtem a kihorgászott binyigli letisztításához és rendbetételéhez. Közben a dízelpumpával is vacakolok. Meg kell oldani a szivárgás megszüntetését. Annyira szűk a hely ott, hogy nem tudom leszerelni. Ki kellene emelni hozzá a motort, hogy leszerelhessem megjavítani. Na ezt nem akarom ! Már mint kivenni a motort. Másképp kell megoldani!
Hát ennyi! Itt fogok karácsonyozni. Úgy néz ki. Ami viszont jó hír, holnaptól már bosszabodnak a nappalok.

December 11. Türelem!

Az éjszakát a zsilipnél töltöttem. Sokszor felébredtem, a víz zubogására. Nem szeretnék vízesés mellett lakni. Meglepően hamar nyitották a zsilipet. Mentem is vagy tíz zsilipnyit, mikor is a negyvenes számúhoz értem. Na ott bent ragadtam. Ez volt megírva! Tudomásul vettem. Türelem! Két órába telt, mire megérkezett a mentő angyalom. Isten malmai lassan őrölnek! DE ŐRÖLNEK!!!
Ennek köszönhetően nem a 42 és 43 zsilipek között parkoltam le, hanem a kis angyal tanácsát követve a 44-esnél. Ennél tündéribb, tünci-münci kis falucskát még nem is láttam. Leírhatatlan!!!
Még két elkóborolt kutyust is találtam. Vagy Ők találtak meg engem, nem tudom. De a lényeg, hogy útnak eredtünk és egyszer csak nagyon be akartak menni egy kapun. Na oda becsöngettem. Oda valók voltak. Hála Istennek, hogy hazaértek. Az utcán szaladgáltak, de az autósok nem ütötték el őket. Nagyon óvatosak erre felé az autósok :-) :-) :-)
Most sajna 2-3 nap fagyot mondanak, így maradnom kell. A motornak nem tesz jót ha megfagy, mert megrepedhet! Szétnyomja a fagy! Azaz a jég!

December 10. Gyönyörű és fájdalmas!

Ma nagyon klasszul neki indultam. Út közben voltak iciri-piciri elakadások, de a gondviselés a segítségemre sietett! Sajnos menet közben sok, sok növendék állatkát is láttam. Már nem éltek! Nem is írok róla többet, mert nagyon fáj!
Isten úgy gondolta kárpótol, vagy mert enyhíteni akarta a fájdalmam, nem tudom. De az biztos, hogy gyönyörű szakasszal ajándékozott meg! Köszönöm neki. Itt is és máshil is. Annyira gyönyörű volt a táj, hogy erre a szakaszra nem is engem, a zarándokot, hanem egy költőt kellett volna küldenie. El sem tudom mondani, mennyire megragadott. Ha négyszer nem is, de ezt egyszer szeretném Ritámnak megmutatni!
Amúgy volt az úton két alagút, az egyik ebből 2.3 kilóméteres. Volt egy hajó lift, ami leeresztett a hegyről. Szép vár romot is láttam. Este a sötétben is mentem egy órát. Az nem volt komfortos. 46km. lett a mai út hossza. Srasburgig még van egy jó ötvenes.
Gyanús, hogy itt mindenfelé szinte csak fenyőfákat látok. Ráadásul bekukkantva a kertekbe hatalmas rakás tüzifákat. Lehet, hogy erre felé nagy hidegek vannak?

December 9. Győzelem! Vesztettem!

Ma reggel, annak rendje, módja szerint neki indultam. A zsilip nem működött ezért a központtal kellett beszélnem, hogy csináljanak valamit. Megoldották. Haladtam szépen, panaszra nem volt okom. Szerencsémre, feltettem egy rolettát hátulra, hogy ne fújjon a szél keresztül a fedélzeten. Jót is tett neki, mert az éjszakai vihar, ami 96km/órás széllökésekkel érkezett, jócskán megtépázta az esővéső ponyvám.
Elértem a nagy zsilipig! Ott is várni kellett kicsit a kezelőre. Behajóztam az aknába. Annyira erősen tolt előre a szél, hogy csak a hátsó kötelet tudtam rögzíteni. Az orr kikötő köteléhez, háromszor is hátra kellett tolatnom, mire végre sikeredett a bakra kötnöm. Nagyon nagy vihar volt a kádban. Szerintem emelt vagy húsz métert minket. Olyan erővel folyt be a víz, hogy szinte alig bírtam tartani a hajót. Rutin ide, rutin oda, lám csak engem is meg tudnak lepni egy zsilipelésnél. Fent is nagy vihar volt. Oda jött a kezelő és kezembe nyomott valami papírt két telefonszámmal, hogy hívjam ha odaérek. Csak azt nem értettem, hogy hova!!! Gondolom ha elakadnék, akkor hívjam ezeket a számokat...
Ki is álltam a versenyből 20 kilóméternyi hajózás után. Vasárnap van. A kikötőben tuti nincs ott a kapitanerieri vagy hogy is hívják. Esik is, szél is van, hideg. Nem hiszem, hogy sokan igyekeznének hajókázni. Rajtam kívül!!!
Amit el is felejtettem! Máneshorgászás ide vagy oda, a lényel. Kihalásztam egy binyiglit a vízből. Végre itt a nagy fogás, amire annyira vártam már az utamon. Már csak egy pénzes kazetta hiányzik, ami telis, tele van euroval :-) :-) :-)  papír pénzer Euroval :-)

December 6. Másfél hónap

Másfél hónapnyi totyorgás. Igaz, városnézés, meg hivatalos dolgok intézése az volt. De értelme semmi. Csak időpocsékolás. Reméltem, hogy megered az eső és megtelnek a csatornák, folyók vízzel. Igaz megnyíltak az ég csatornái, de semmi eredmény nem tartozott hozzá. Zsilipek zárva! Persze most hogy neki indultam, tuti, hogy az Én tervezett irányomba is lehetne menni. Most Strasburg a cél állomás. Már nem is merem magam hitegetni azzal, hogy Eljuthatok magyarországra. De azért egy nagy, nagy próbát meg ér.
Szóval ledumcsiztam, hogy nyissák már fel azt a két hidat, ami alatt nem férnék át. Siker! Esik az eső, szembe szél. Hideg van. Kb. 6-8 fok. Este egy bevásárló központnál parkoltam le. Megvettem egy hétre való kaját, ami remélem kitart majd tovább is.
Ma negyven kilómétert hajóztam. Persze eső, hideg, szél is volt benne. De ami a pozitív a dologban, hogy az út negyede már meg van. Holnapra brutál 90 km/órás szeleket és mókora esőt jósolnak. Fújt ma is, de a holnapitól azért tartok egy kicsit. Sok az a nyolc óra egy nyitott vitorlás fedélzetén!!!