Sokat esik az eső. Meg a tabletem is kezd rakoncátlankodni. Éjszaka kiakadt. Teljes fényerővel vilagított a kijelző és nem akart sem leállni, sem elindulni. Szét kellett szednem és leválasztani az akumulátort. Aztán meg hangja nem volt. Megcsináltam, de mikor a lányomnak akartam képet küldeni, lefagyott a whatsapp.
Nem mai darab az már igaz. Vihart vert is kissé mint Én.
Bementem a faluba ügyeket intézni. Találtam egy tetko szalont. Gondolom csak megél valamiből, ha nyitva van.
Rájöttem mi a helyzet! Embertelenek az állapotok! Értve úgy, hogy nincs ember :-) :-) :-)
Amúgy szombaton szinte egész nap esett az eső. Vasárnap, azaz ma meg semmi érdemleges nem történt. Ha csak az nem, hogy összefutottam egy Szlovák házaspárral, meg a két lurkójukkal. Par szót váltottunk. Csak vannak elvétve emberek errefelé. Már nagyon vágyom rá, hogy tovább indulhassak. Az irány Commercy lenne!
Ja hajnalban hideg volt. Nyolc fok. Egészen elszoktam tőle, hogy határozottan érezzem, hogy fázok! :-)
Isszonyatosan nehéz a francia szavakat írásból tanulni. Ebből következik, hogy nekem sem megy. Egyszerűen nem értik az új szavakat, amiket megtanulok. Annyira bonyolult az írásuk, hogy szinte lehetetlen vissza fejteni, amit írnak! Amit meg kimondanak, az megtalálhatatlan a szótárban! A gyerekek először szavakat tanulnak, hozzákapcsolt értelem nélkül. Aztán a szavakhoz társulnak dolgok, fogalmamk. Ami szót meg nem ismernek azt körül írják. Jó példa erre a lányom, aki a tubusos sajtra azt mondta "nyőmike" idővel rájöttem, mikor nagyon akaratoskodott, hogy annyit tesz, "nyomni kell" mert, hogy a tubusból ki kell nyomni a benne lévő akármit. Aztán hat, hét évesen elkezdenek írni tanulni. Bele telik vagy 6-8 évbe, mire megtanulják hogyan is kell rendesen, hibátlanul leírni a szavakat. Szóval egy nagy baromság ez a tanyuljunk nyelveket és vegyük fell mellé kiegészítőként új nyelvnek az írást is!
Ma telt ház lett a kikötőben. Egy Dán, meg egy Svéd hajó is beparkolt. Kérték, hogy húzódjak hátrébb meg mindenki összébb, és így, ha szűkösen is, de befértünk! Igaz szegény svéd kisvitorlás csak a sor végén keresztben tudott beállni. De beállt. Volt egy elhagyott hajó, amit közös erőfeszítések árán áthelyeztünk.
A társalgás természetesen angol nyelven folyt. Így legalább nem kellett zavarba jönnöm a kiejtésem miatt.
Van itt egy hattyú, akinek állítólag van párja is. Nem nagyon látom, hogy így lenne. Gondolom összekaptak valamin és most külön utakon járnak.
Munka ügyben semmi nem változott. Mar a szempillám sem rezdül minor azt hallom hogy "No!" Öreg is vagyok. A hírdetések sem túl frissek. Meg nagy szabadságolások vannak Agusztusba. Állítólag Szeptember negyedikén indul az élet. Messzi van még, az nagyon messzi!
A régi fényképeken emberek tömege latszik. Igaz, akkor még nem volt televízió! :-)
El sem hiszem! Ma valami eltévedt csellengők tévedtek a községbe. És hogy nem felém vetette a sors őket. Kerestem 2 €. 50.-cent-et. Igaz akkor már vagy másfél órája zenéltem. Majd meg sültem a napon. A hangszer is elhangolódott a nagy melegben. Égette a nap mindenemet. A lényeg, ahogy mondani szokták, " vak tyúk is talál szemet! "
Sokat dumcsiztam nagymamival, akit amúgy Miminek szólítanak. Annyira hadar, hogy lényegében egy szót sem értek abból, amit mond. Hiába az intelem felé, hogy mondja lassabban, csak mele hergeli magát a mondandójába és hadar. Persze azt hiszem ez mindegy, mert a lényeg, hogy jó hallgatóság vagyok!
Elnéztem a kertészekhez munka ügyben, meg jártam az építkezésen is. Aztán az épitőanyag telep felé vettem az irányt, az AXEL-be. De semmi bíztató. Azaz nem kaptam munkát!
A halak még mindig csesztetik a hajó oldalát. Remélem ez jó nekem!
Jártam a templomban is. Ártani csak nem árt egy pofavizit a nagyfőnöknél. A fotók megint nem igazán sikerültek. Azt hiszem hanyagolni fogom a tabletes fénykép készítést!
Szóval kezdem azt gondolni, hogy világ vége lett. Csak nem mondja meg nekem senki. Az itteni pár lézengő dologtalan és az őszbe fordult hajú nagymam kivételével, csak hébe, hóba találkozok emberrel. A kikötő viszont kezd megtelni. Sajna németekkel, akikkel nem tudok mit kezdeni. Vagy nem akarnak, vagy nem tudnak a németel kívül más nyelvet. Igaz nálam idősebbek, nem voltak motiválva az angol tanulásban.
Reggel neki veselkedtem irány a nyúl telep. Hegynek felfelé tekertem vagy 10 kilómétert. Bakker nem találtam. Egy végtelen messzi forrásig jutottam el. Éltem a gyanuperrel, hogy ez nem is az az út. Vissza a kikötőbe. Wifi. Rákeres. Valóban nem az. Megint neki indultam, de se a nyúl szaporítót, sem a tyúk farmot nem találtam. A virágos meg ahol a kertészetbe akartam menni munka végett, már zárva volt. A szegénykonyháról is lemaradtam, amit jól meg akartam vizsgálni. A lényeg, hogy jól el lett cseszve ez a nap.
Az sem vigasztalt, hogy összefutottam egy öregmotoros bandával. Az átlag életkor, szerintem 65 felett lehetett. Csupa, csupa oldtimer mocikkal nyomultak.
Megint csak azt tudom mondani, hogy majd holnap... Addig jó, míg van holnap. Csak rám mosolyog a szerencs, vagy a gondviselés!
No nekem most nincs kenyerem. Tüzijátékot sem fogok, azt hiszem látni. Igaz mikor lehetett, akkor sem nagyon néztem.
Viszont ma, munka után jártam. Nem sok sikerrel. De úgy érzem, hogy érlelődik a dolog. Ha egyből sikerült volna találnom, most azt gondolnám, hogy jobbat is találhattam volna. Holnapra is vannak igéretes lehetőségek. Meglátom mennyire azok.
Viszont össze ismerkedtem a helyi rajokkal. Nem tudom, hogy ez a krémje e, de az idegenvezetőm nagyon ismert mindenkit. Hát ha nem is Ő a bulibáró, de jó kapcsolatai lehetnek, az biztos!!! Majd ez is kiderül!
Megmutogatott minden féle dolgokat. Pl. a mosoda, ami egyben ingyenes fürdő is, bizony nagyon tetszett. El is ámultam rajta nagyon, hogy ilyenek még vannak... A képek kicsit elmosódtak. Majd igyekszek pótolni rendes képekkel, amint lehet!
Tömény semmit tevéssel telt a napom. Inkább csak pepecseltem unalom űzés gyanánt. Megnéztem a zsilipet, mi a helyzet. Semmi helyzet nem volt. Teremtett lelket sem láttam arra felé! Viszont egy jó nagyot sétáltam. Út közben nagy halakat is láttam! Várost néztem, festegettem a hajót, főzőcskéztem, Stb... Végül is, Vasárnap van!
Tetszik ez a kis település. Ma elmentem lomizni. Nagyon sok érdekes dolgot találtam. És még annál is több volt, amit elhoztam volna. Nagyon visszafogott voltam. Csak egy kis autóstáskányi apróságot vettem magamhoz. Meg találtam egy furuját is. Kiderült, hogy már nem tudok rajta játszani. Ezek szerint a furujázást is el lehet felejteni.
Viszont mágneshorgászgattam egy kicsit. Egy szem vas szeget sikerült kihalásznom. Bakker! Mellettem meg a kis garszon horgászgatott és talált egy klassz, modern teleszkópos biciklit! Halat akart fogni és binyigli lett belőle!
Istenemre mondom, el vagyok Én átkozva!!! Egyszer csak fordul a kocka!? És nagyon remélem, hogy hamarosan. Még jobb lenne, ha három, négy napon belül, mert igen csak nagy szarban leszek ha nem!!!
Tudtam, hogy nem tudok most eljutni Toul-ba. Most, hogy jöttem is annyira alacsony volt a víz, hogy néhol leért a hajó alja. Meg össze is szedtem jó csomó zöldséget a hajócsavarral. Keskeny is volt az út. Ha jött volna szembe egy hajó, akkor nem tudtuk volna elkerülni egymást. Legalabb is Én nem, mert megfeneklek ha kitérek a meder középtől. Nem izgultam miatta, mert itt rajtam kívül teremtett lélek sem jár. Innen már csak vissza felé vezet most az út. Persze nem nekem, mert nekem előre kell mennem, Délre. Tehát nincs mit tennem, várok! Elnézve a meteo jóslatát, azt hiszem, itt töltöm a telet :-)
Azért megvizslattam a vadászterületet. Takaros és nem is annyira kihalt a város, aminek a neve Saint-Mihiel. Remélem holnap is élettel teli lesz, kevés autóval. Egy igazi csendes kis vidéki városka!
A beigért rossz idő nem érkezett meg. Reggel ugyan volt nagy köd, de szél és eső az nem. Ma kiderült, hogy Én az USA-ban lévő Sedan időjárását tültöttem le :-) Haladtam, de Verdunt nem értem el. A csatornán vetettem hirgonyt. Másnap viszont korán indultam. Menet közben találtam egy klassz kis kiépített kikötőt. Megálltam ebédet főzni. Annyira nem voltam képben, hogy észre sem vettem, hogy az már Verdun. Tankolni sem tankoltam. Mikor kizsi.ipeltem onnan már nem volt vissza út. Egy morcos zsilipkezelő tekergette a karokat. Nem volt kedvem azzal bosszantani, hogy vissza zsilipelek. Jobb a békesség. Elaraszoltam Dieue-sur-Meuse be. Parthoz kötöttem. Aztán lassan elmentem Dizelért. Az egyik kút már zárva volt,'a másik meg kártyás. Sikerült egy kedvew emberrel leboltolnom, hogy az utolsó harminc euromért vegyen nekem húsz liter dizelt a kártyájával. Azt hiszem Toul-ig most rendben vagyok üzemanyaggal. Már csak az utána lévő 800 km. miatt kell hogy fájjon a fejem!
Elmentem várost nézni. Azaz falut. Persze minden utcácska kihalt. Igaz sejtem, hogy viszont a házakban nag élet zajlik. Nagyon titkos dolgok ezek. A falak mögött zajlik az élet!
Jól ki Sedánoztuk magunkat. Éjszaka esett sokat, és nagyon az eső. Délelőtt sem volt ez másként. Aztán elindultam. Út közben megáztam párszor. Viszont haladtam 43 kilómétert Stenay-ig. Közben láttam egy cuki kis települést Mouzon-t. Nem álltam meg, de a folyóról nézve tetszett. Holnapra és utánra sok esőt és nagy szelet mondanak. Persze szemből. Azt hiszem itt maradok a környéken, csak keresek egy rendes parkolót, mert ez a horgonyzás dolog nekem nem bizalom gerjesztő!!!
